A Keleti-főcsatorna története

A Keleti-főcsatorna a Tiszántúl, az ország egyik legaszályosabb területe vízgazdálkodási gondjainak enyhítésére létrehozott rendszer része. A csatornát már az 1830-as években tervezték, de a munkák csak egy évszázaddal később, az 1940-es években kezdődtek el. Az építkezést a II. világháború szakította meg. Ekkor csak 25 kilométer hosszon készült el a csatorna középső szakasza. Az építkezés 1951-ben folytatódott, 1954-re Hajdúszoboszlóig, 1955-re Tetétlenig épült meg. Az átadás idején az utolsó 10 kilométeres szakaszon csak fél szélességben volt kész, így a munkát az ünnepély után is tovább folytatták.

A végleges kiviteli terveket a Mélyépterv mérnöke, Jolánkai Gyula készítette, a tiszalöki vízlépcső általános terveivel együtt. A tiszalöki vízerőmű által felduzzasztott Tiszából az 519,3 folyamkilométernél kiágazó csatorna egyrészt a tiszántúli területek öntözésének, másrészt az ömlesztett áruk olcsó szállításának céljával készült.


A tiszalöki duzzasztómű és a Keleti-főcsatorna építkezésén a civil munkások mellett közel 1500 fogoly is dolgozott, zömük a kitelepített svábok hozzátartozója, továbbá azok a magyarok, akik a II. Világháborúban az SS-ben, a csendőrségnél, a testőrségnél, vagy a Hunyadi páncélosoknál szolgáltak.

A Keleti hasznosítása

A csatorna a Tiszából gravitációsan nyeri a vizét, a duzzasztás a Tisza vízszintjét hét méterrel emelte. A csatorna maximális vízáteresztő képessége másodpercenként 60 köbméter volt, ami a vízkivételek miatt a Kálló bukónál a negyedére csökkent. A meder vízmélysége 3-4 méter között változik, eredeti szélessége 40, a jelenlegi 25-30 méter. A keresztmetszet két 700 tonnás uszály egymás melletti haladását tette lehetővé, teljes merülés mellett. A csatorna teljes hossza mintegy 100 kilométer, így az ország hatodik leghosszabb folyójának mondják. Tiszavasvárit, Hajdúnánást, Hajdúböszörményt, Balmazújvárost, Hajdúszoboszlót és Bakonszeget érinti, itt - a Kálló-főcsatornához csatlakozva - a Berettyóba torkollik. A tényleges Keleti-főcsatorna Tiszalök és Bakonszeg között 98,2 kilométer hosszú, összesen 22 település határában húzódik végig. A csatorna fölött 1954-ben egységes, alsópályás vasbeton ívhidak épültek valamennyi érintett városnál. A Hortobágy felé tartó időszakos vízfolyásokat bújtatóval vezették át a Főcsatorna alatt.

A csatorna 200 ezer hektár föld öntözését és 4 ezer hektár tógazdaság létesítését tette lehetővé. Az öntözőművek egy része az átadásig elkészült, a továbbiak folyamatosan épültek. A csatorna Tiszalöktől Balmazújvárosig hajózható, a hajók maximum 13 km/ó sebességgel közlekedhetnek. Zsilipek szakítják meg Tiszavasvárinál, Balmazújvárosnál, és Bakonszegnél.


A Keleti-főcsatorna a kiemelt fontosságú ivóvízbázisok közé tartozik, 1974-től - a balmazújvárosi vízkivételi művön keresztül - részben innen kapja ivóvizét, valamint ipari- és öntözővízét az ország második legnagyobb városa, Debrecen és jó néhány környékbeli kisebb település. A Főcsatornából Tiszavasvári magasságában ágazik ki az Alföld másik jelentős csatornája, a Nyugati Főcsatorna. A kisebb öntözőcsatornák kiépítése az átadás után is folyt, főleg a műtárgyak megvalósítása maradt későbbre. A Főcsatorna része a Tiszatáji vízikörút nevű evezős túrának, ennek teljes hossza 565 kilométer s a Tisza - Hármas Körös – Sebes- Körös - Berettyó - Kálló-Főcsatorna - Keleti-főcsatorna útvonalon lehet körbejárni. A csatorna jelentős horgászvíz is, ahol 42 halfaj található. A települések közelében üdülőterületek alakultak ki a partján.

A Keleti-főcsatorna jelentősége napjainkban

Az 1956. július 14-i átadást követően az alábbi említésre méltó fejlesztések történtek a főcsatornához kapcsolódó területek vonatkozásában.

• Az 1960-as évek közepétől megépültek a Nagyhegyesi, a Hajdúszováti és Hajdúnánási esőztető öntözőfürtök, amelyek összességében 6 ezer hektár terület öntözését tette lehetővé.

• Ugyanebben az időszakban (az 1960-as évek elején) épült ki a K-V tározó-rendszer Balmazújváros és Hajdúböszörmény térségében 1050 hektáron, amelyen 14 millió hasznosítható vízkészlet helyezhető el. Ennek másodlagos hasznosítása jelenleg is halászati célú, de szükség esetén belvíztározási célokat is szolgál.

• Az 1976-ban kezdődött és 1981-ben fejeződött be a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer (HTVR) fejlesztési munkája, amelynek keretében a megépült közel 7 km-es nyomóvezeték, a „Macsi-Balcsi”, és a Látóképi tározó. Ezek biztosítják a mintegy 30 ezer hektáros terület elvi öntözési lehetőségét a Hajdúhátságon. Sajnos a rendszer teljes kiépítése nem történt meg. Ehhez a programhoz csatlakozik a Debrecen térségi CIVAQUA program, amelynek keretében az elkövetkezendő években a nyomóvezeték tovább építésével, összekötő csatornák és tározók megvalósításával a kitűzött célok szerint

- 30 ezer hektár öntözésfejlesztési lehetőség valósul meg,

- a Debrecen környéki jóléti tavak (Fancsikai tó) vízellátása megoldódik,

- a Nagyerdő vízutánpótlása fokozatosan megvalósul,

- Debrecen mikroklímája javul,

- A Tócó és Kondoros vízminősége fokozatosan szintén javul,

- Sportolásra alkalmas kajak-kenu pálya épül meg a Vekeri-tónál,

- Újabb belterületi jóléti tározó létesül.


Ez a fejlesztési terv az EU források bevonásával nagyprojekt keretében várhatóan 2008-2013 között valósul meg.

A Keleti-főcsatorna alapvető funkcióit a továbbiakban is a hatásterületén végrehajtandó

• öntözési,

• halastavi,

• iparivíz-ellátási,

• ökológiai célú vízpótlási és

• kommunális vízellátási feladatok teszik ki,

ami összességében éves viszonylatban 200 millió m3 vízfelhasználást jelent.

A Keleti-főcsatorna jelentősége a Körös-völgy szempontjából is kiemelt, mivel a főcsatorna a fürt-csatornák, valamint vízszállító belvízcsatornák segítségével a Hortobágy, Hortobágy-Berettyó vízleadó útvonalon, valamint a Keleti-főcsatorna Bakonszeg, Kálló-Berettyó Hármas-Körös vízleadó útvonalon évi 300-400 millió m3 vízforgalom történik. A Keleti-főcsatorna ezen túlmenően a horgászati hasznosítása kapcsán, valamint a töltések menti hétvégi telkek révén további jóléti szerepet is betölt.

Az elkövetkezendő időszak fejlesztési feladatai keretében az 50 éves rendszer vízszinttartó műtárgyainak felújítása, egyes szakaszainak rekonstrukciója, illetve a KFCS töltéseken kialakítandó kerékpárút megvalósításai azok a célok, amelyekhez szintén EU-s forrásokat kívánunk igénybe venni.